2009. szeptember 16., szerda

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca

De ami volt, az nem jön vissza többé

soha. Az idő egyirányú utca.

Örökké zuhog a jelen, s örökké

száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza

szempillantás alatt. Lábbal előre vissza

nem szökken a műugró a trambulinra, és nem

lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,

de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,

a kozmosz féregjáratain át

zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,

ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás

szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,

bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy

kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,

vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy

saját gyermekkorodban, épp vasárnap

dél van, most merik szét a húslevest,

s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed

rájuk emelve, a jövendő elvetélt

embriója, merev térdekkel lépegetsz

feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés

vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”

– az is hiába volna. Nem lehet

csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,

olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.

Mint bulldózer tolja maga előtt

a voltak összessége a rákövetkezőt,

ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,

vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,

a sérelem sérelmet szül, a seb

sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett

szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,

s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled,

ahogy mások velem: bocsáss meg érte!”

És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,

ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,

csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,

amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!

Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”

 

moonlightshadow ||| 22:42

2009. június 6., szombat

MA- s szakdolgozat téma: Tekinthető-e a Linkin Park Pushing me away című dala istenes költeménynek?

moonlightshadow ||| 13:00

2009. május 7., csütörtök

Faludy György: Meditáció

moonlightshadow ||| 12:12

2009. április 23., csütörtök

moonlightshadow ||| 22:03

2009. április 19., vasárnap

moonlightshadow ||| 22:56

2009. április 13., hétfő

moonlightshadow ||| 22:44

2009. február 13., péntek

Valamit nagyon meg kellene érezni a következő két hónapban.

"A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani"  - A naplóíró Márai Sándor nyelvészeti öröksége

moonlightshadow ||| 0:45

2008. december 13., szombat

moonlightshadow ||| 0:16

2008. október 13., hétfő

moonlightshadow ||| 23:44

2008. szeptember 17., szerda

Te kezdted el... 

Alkonyi szellő télszerű álom
Minden ki nem mondott szavamat bánom
Az alkohol ereje a molekulákban kódolva
Ne vádold, hogy korábban nem mondta
Jerry és Tom talán együtt örgszik meg
A kávédat már sose melegíthetem meg
Végül eljutunk. Egy sör plusz vagy mínusz
Részegen
Vajon figyelsz-e engem, nehogy szétessem

*

alkonyi szellő, télszerű álom.
minden néma szavamat bánom.
azt is, mikor közbeszólva szétvágtam egy mesét.

a tv után kávédat sem melegítem meg.
végül visszajutunk. egy sör plussz. Részegen
Vajon figyelsz most? Mert ha igen látod: Szétesem.

*

Alkonyi szellő eltévedt álmok
Minden ki nem mondott szavamon ott az átok
Az alkohol ereje nem győzhet ellened
Ne sajnáld, hogy nem korábban tette meg
Jerry és Tom filmszerepet kaptak
Én a végszavadat se tudhattam
Az fáj a legjobban
Válaszodat az égből mindig várom
Tudom, hogy vigyázol

Látod hogy fázom?

moonlightshadow ||| 19:47

2008. augusztus 10., vasárnap

Az milyen, hogy elmész este kocsmába, másnap és harmadnap pedig izomlázad van tőle? :)

moonlightshadow ||| 13:07

2008. augusztus 7., csütörtök

 Mindenkinek vannak mániái. Nekem az egyik a bérház. Sokan nem értik, hogy mit akarok én egy bérlakásban, amikor húsz évig kertes családi házban éltem. Pedig nem lakott rokonom ilyen helyen, nem volt szeretőm se az Andrássy úton, kedves barátot se látogattam soha arrafele. Néha én se értem. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének olvasása óta van egy konkrét kép bennem róla. És sok Márai regény is bérházban játszódik. Vágyom rá. A körfolyosóra, a belső kertre, a nagy belmagasságra, arra, ahogyan a csengő szól, a szomszédokra, akikkel el lehet társalogni a gangon. Persze ezek képzetek. Lehet, hogy egyszer összejön. Ha más nem, megkérem Esztert, költözzünk össze egy kicsit. Vagy majd kinövöm ezt is, mint sok más hülyeséget.

"De ez a mi házunk, a Fő-utcán, igazán nagyvárosi háznak tetszett, valóságos bérház volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel, - szélhuzat járta ezt a lépcsőházat, a vásárosok délelőttökön át tanyáztak a lépcsőkön, halina-ködmönükben, birkabőrsapkásan, szalonnáztak, pipáztak és köpködtek - s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az utcára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melynek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrrel. («Csinosítsd városodat!» - ez volt a jelszó, s egyesület is alakult a nemes ötlet szorgalmazására, a Városszépítő Egyesület.) Nagyon szép, s főként tekintélyes ház volt; az első igazán «modern» ház a városban, nyers, vörös téglából épült homlokzata is, az építész teleragasztotta gipsz-cifraságokkal az ablakok alját, s egyáltalán, beleépített mindent, amit a századvégi építész becsvágya ilyen vadonatúj bérházra ráaggathatott.
...
Igazi, szomorú bérház volt, amilyent akkor a fővárosban már ezrével építettek: bérház, partájokkal, rácsos, hosszú «gang» tekergett az emeleteken, mosókonyhával, központi fűtéssel és a melléklépcsőn elhelyezett cselédklozettekkel. Addig ilyesmit nem láttak még a városban."

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai, 1. fejezet

moonlightshadow ||| 11:00

2008. július 10., csütörtök

Kiváncsi vagyok, hányan fogják fel elsőre a medvés júpíszí-reklámot, ahol azt hirdetik, hogy lehet, hogy a bocs túlzásba vitte a pekingi olimpiára való készülődést. Szeretem azokat a reklámokat, amikről nem ordít egyértelműen a poén vagy a mondanivaló.

moonlightshadow ||| 23:47

2008. június 10., kedd

Parti Nagy Lajos: Ének az esőben

Esik. Egyre vadabbul. Gubancos eső, felhők sűrű haja, szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül, söpörnék borbélylányok pocsolyává záróra után, ám széjjelomol, kis szőke patak lesz, s szórakozottan iramlik. Látlak. Valahol morzsolod épp tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod a filter-csontig, harangszó cukrozza a ká véd, födél alatt valahol, födél alatt mindig, mert hisz sZéles e nagy kerek ég, tűZoltógarázs, s nagy piros kocsiját, a vihart - égő derekunk oltandó - kivezényli. Mitől óv meg a pikkely-tető, mondd, mitől óv meg a neylon-bunker, ha a szél, az eső itt csörgölődik ereinkben? Jönnek az éhes nyájak, sugárban zúdul a dombról a vízbe az autósor, cikkan a nikkel ökörnyál, s lustán, tömpe pofával a bálna-buszok hörpölik egyre a sok kis vasárnapi Jónást, tengertánc, és nincsen senki, de Senki a parton, mind az esőben cuppog, a csókban, a sárban. Látlak. Valahol szoknyád igazítod, hallom a hangját, sárga harangzúgás, átpólyázza gerincem, megmelegít, s bár elmállik, tudom én jól, az esőben, akár a plakát, mégis ringassad kicsikét még, kedves, szoknya-harangod! Fázom már, s érzem, hogy lichthof mélyéről kiabálok, lichthof mélyéről, bár falait sose látom, csak hallom, hogy az összes fürdőszobaablak, legalább százemeletnyi, hersegve kinyílik, s hullnak alá csurgó, csöpögő, jól bezabált szivacsok, lásd, így folyik itten a víg toros ünnep a bamba vasárnap fénybe takart vizihullája fölött, brummognak tengeri tücskök, kúszik ragyogó hegedűszó, fürge higanyszál föl, föl az égbe, a szappan holdba. Látlak, valahol fejedet rázod, sátorodat, sátoromat sörszínű hajból fölém feszíted nyugtató födélnek, világnyi biztonságnak, simítható égi vidéknek, úgyhogy bádog-kabátom összefogom, összefogom magamon rongyos versem, megidéztelek, itt vagy az égen, itt vagy vizes ingemben, teafőzőm melegében, itt és valahol, mint az eső, nézd, zuhog egyre, zuhog egyre vadabbul. 1982

moonlightshadow ||| 12:05

2008. május 9., péntek

Háthogynepersze. Túlmisztifikálom az új emberekkel való találkozásokat. Nyilván csak én gondolok rájuk úgy, mint egy új történetre, melyet majd alakítgathatok, gondolkozhatok rajta, újraálmodhatom, ha épp ahhoz van kedvem. De ez pont elég az örömömhöz. Szerintem másé is nagy.
Ez a bejegyzés, pedig csak egy hír arról, hogy fantasztikusan áll neki az a mosoly.

Dádádám. Nincs mit magyarázni. Érezzétek inkább ti is.

moonlightshadow ||| 0:15

2008. május 5., hétfő

But when you forgive, you love. And when you love, God's light shines on you.

Megnéztem másodszorra, mert szükségem volt az élményre újra. Nagyon összetett film, kevés hibával, korrekt vágással. Tényleg élményszámba megy. Főleg ez a jelenet. Nézzétek meg. Aztán menjünk el együtt Amerikába, találkozzunk hippikkel, nézzük az eget, lakjunk lakókocsiban. Jó nekik, hogy ilyen helyeken csavaroghatnak. 
Szabadság... Amire most nagyon nem kellene vágyni, mert messze van.

moonlightshadow ||| 23:42

Megvolt az utolsó tanítási nap újságíró-tanfolyamon. Azt hiszem sose írtam ide róla. Pedig elég nagy hatással voltak rám bizonyos momentumai, nehány ember, a furcsa életszemléleteik. Ott éreztem azt sokszor, hogy mennyire elhatárolható, saját véleményem van rengeteg mindenről, és hogy elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy ezt már semmilyen nagyokos nem tudja befolyásolni. Persze felnyitották a szemem sok mindennel kapcsolatban. Elvesztettem a naivitásomat, ami egy csomó gonoszságtól és rossztól megvédett eddig. Egy pillanatra se bántam, hogy beiratkoztam, és igaziból még fel sem fogtam, hogy vége. Talán azért, mert még hátra van a vizsga és a bankett. Meg mert szombat hajnali 3-ig írtam a leadandó cikkeket meg a riportot. Azt nagyon furcsa volt megírni. Mivel a témája a Pilisi Majális volt, amin elég passzív résztvevő voltam, nehéz volt átfogó képet adni a rendezvényről. Arról persze oldalhosszakat tudnék írni, hogy volt olcsó sör, ragadós és nyamvadtizű vattacukor, sok barát és rengeteg ittas pajtás, ölelgetős csoporttársak. Koncert világosban és esőben. Tökéletes volt az időzítés, heverészés a fűben. Egyre több a közös élmény velük, és ez jó dolog.  Talán az utolsó igazi mókák egyike volt ez, a fantasztikus érdekes vizsgaidőszakunk előtt.

A zene pedig emlékezés a koncertekre, főleg arra, amikor az ő énekesük maga mögé dobta a csörgőt :) Nagyon laza volt.

 

 

moonlightshadow ||| 18:56

2008. április 29., kedd

Tegnap délután történt. Azt énekelte, hogy "nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta...", és ekkor a Tabán nagy fáinak lombjai közül előbújt az a pici napsugár, ami pont a pici szemembe sütött, és én akkor pont azt a picit éreztem, amit kell. Picit. Vagy nagyon.

Tóth Árpád: De szétnéz aztán

De szétnéz aztán: hűs orgonafej
Billen mellette gyengezöld sövényre,
Lankasztván önnön dús illata, mely
Dagadva dől a kelyhek telt csövén le,
S reszket a sok kis lágy, lila hüvely,
Kéjes április sóhajtó növénye:
Kövér levél közébe zengve bú
Az ittas szél, s enyhül a renyhe bú...

moonlightshadow ||| 23:25

2008. április 28., hétfő

Persze, mindenkinek beugrott: mint a Jóbarátokban? Igen, úgy. És legalább olyan vicces volt? Hát... Az biztos, hogy sokáig (soha) nem felejtjük, meg ugye minden pillanat megismételhetetlen, ezt is mondta. Az anekdoták pedig hol szövődnének hosszabbra, mint a bölcsészkaron. Így két nap elteltével határozottan jónak látszik az a buli, ez az év meg egyre inkább olyan dolgokról szól, hogy csináljunk olyat, amit ebben az életben eddig még soha. Szóval beszélgessetek sokat egy sötét fürdőszobában hajnalban, menjetek haza reggel összefirkált arccal, egyetek zöld palacsintát és nevessetek sokat, miközben nagyon rosszul vagytok valójában. És földszinti lakásban ne bulizzatok, mert az nem poén.

moonlightshadow ||| 0:46

2008. április 23., szerda

Az imént azt vettem észre, hogy azon sopánkodom magamban, hogy nem tudok menni gödörmókára pénteken, mert helyette a szombatról áthelyezett házibuliban kell lennem. Mennyi gond, mennyimennyi.

Persze ez csak a látszat, valójában azt se tudom mit tanuljak, írjak, hallgassak, nézzek, érezzek. A tavasz már csak ilyen.

moonlightshadow ||| 19:21